Szégyenlistával ösztönözné dolgozóit Nyugat-Jáva

Forrás: Khairizal Maris/NurPhoto via Getty Images

Indonézia Nyugat-Jáva tartományában a kormányzó azt tervezi, hogy nyilvánosan közzéteszi a leglustább hivatalnokok nevét és fényképét.Támogatói hatékonyságot, bírálói jogsértést és megalázást látnak a kezdeményezésben.

Indonézia Nyugat-Jáva tartományának kormányzója új, vitatott intézkedéssel próbálja növelni a közigazgatás hatékonyságát: a tervek szerint nyilvánosan teszik közzé a legrosszabbul teljesítő közalkalmazottak nevét és fényképét. A bejelentés jelentős visszhangot váltott ki, és komoly etikai, jogi, valamint szakmai kérdéseket vetett fel.

A kormányzó közlése szerint a tartományi hivatalok dolgozóinak teljesítményét folyamatosan értékelik, és a jövő hónaptól a „leglustább” alkalmazottak listáját a kormány hivatalos közösségimédia-felületein is közzéteszik. A politikus indoklása szerint „a szégyen érzése erős ösztönző erő lehet”, és reményei szerint ez a módszer fegyelmezettebb munkára készteti majd az érintetteket.

Az elképzelés ugyanakkor heves társadalmi vitát váltott ki. Többen adatvédelmi és emberi jogi szempontból kifogásolták az intézkedést, míg mások szerint a közpénzből fizetett dolgozók esetében a nyilvános számonkérés indokolható. A társadalmi megszégyenítés mint viselkedésformáló eszköz ugyan nem új jelenség, ám sokak szerint a közigazgatásban alkalmazva súlyos következményekkel járhat.

Objektív mérce vagy önkényes ítélet?

A kezdeményezés egyik legvitatottabb pontja a „lustaság” fogalmának meghatározása. A tartomány közigazgatási főtitkára hangsúlyozta, hogy az értékelés „szigorúan adatvezérelt” lesz, és senkit sem neveznek meg konkrét, ellenőrzött bizonyíték nélkül. Kritikusai viszont arra figyelmeztetnek, hogy a munka minősége nehezen mérhető pusztán számokkal, a teljesítmény pedig gyakran kontextusfüggő.

Egyes munkakörök között ráadásul eleve nehéz párhuzamot vonni. Egy tanár, újságíró vagy HR-szakember munkája kevésbé látványos, mint egy gyártósori dolgozóé, mégis nélkülözhetetlen a szervezet működése szempontjából. A kizárólag mennyiségi mutatók alapján történő értékelés ezért torz képet adhat a valós teljesítményről.

Hatékonyság vagy látszattevékenység?

Szakértők szerint a nyugat-jávai terv tipikus példája annak, amikor a központi irányítású rendszerek túlzottan a mérhető eredményekre koncentrálnak, miközben a valódi hatékonyság elvész. Az ilyen rendszerekben a dolgozók gyakran a statisztikák javítására törekszenek, nem pedig a tényleges teljesítmény növelésére.

A kormányzói program így könnyen visszafelé sülhet el: a megszégyenített hivatalnokokat stressz, online zaklatás és akár jogi következmények is érhetik, ami összességében tovább ronthatja a munkamorált. A félelemkeltés helyett sokan inkább pozitív, közösségépítő módszereket javasolnának a motiváció növelésére.

Más utat is választhatnának

Egyes vélemények szerint a kormányzó célját – a teljesítmény javítását – jóval humánusabb eszközökkel is el lehetne érni. Például belső, zártkörű eseményeken humoros formában lehetne felhívni a figyelmet a javítandó teljesítményekre, ami nemcsak feszültségoldó, hanem motiváló hatású is lehetne.

A nyilvános megszégyenítés helyett tehát az önreflexiót és a csapatszellemet erősítő megközelítés valószínűleg hosszabb távon hatékonyabb eszköz lenne a tartományi közigazgatás megújítására.

Hirdetés