Tusk kilépne az Emberi Jogok Európai Egyezményéből

Forrás: Andrzej Iwanczuk/NurPhoto via Getty Images

Donald Tusk lengyel miniszterelnök az európai emberi jogi rendszer felülvizsgálatát sürgeti, szerinte a jelenlegi keretek akadályozzák a hatékony fellépést. A vita a biztonság és a jogok egyensúlyáról szól, miközben Varsó a belarusz határhelyzet és a belpolitikai nyomás miatt keményebb megoldásokat keres. A kérdés az uniós napirenden is meghatározó marad.

A rendszerváltás egyik szimbólumának tartott európai csatlakozás mára „gáttá” vált – ezt a képet rajzolta fel Donald Tusk lengyel miniszterelnök a brit Sunday Timesnak adott interjújában. Tusk biztonsági kockázatként beszélt a tömeges migrációról, és az Európai Emberi Jogok Egyezményének (EJEE) jelenlegi működését is elégtelennek nevezte. A lap szemléjét több lengyel orgánum is átvette; Tusk az intézményi és jogi „tehetetlenséget” bírálta, miközben szorosabb európai együttműködést sürgetett az orosz fenyegetés és az illegális migráció kezelésére.

A lengyel kormány már 2025 tavaszán rendkívüli lépésre szánta el magát. A parlament határozatlan időre meghosszabbította az asylum-jog felfüggesztését a belarusz határszakaszon. Tusk a döntést a Minszkhez és Moszkvához köthető szervezett határnyomás elleni védekezéssel indokolta, amit civil jogvédők és a lengyel ombudsman élesen kritizáltak.

A Tanács Európa Tanácsának emberi jogi biztosa ugyanakkor korábban egyértelműen jelezte, hogy Lengyelországnak a biztonsági kihívások közepette is tartania kell magát nemzetközi kötelezettségeihez, különösen a menedékjog tényleges biztosításához.

A miniszterelnök keményebb hangvételét több európai hang is erősíti. 2025-ben több tagállami vezető támadta a strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlatát, főként a kiutasítások és kitoloncolások korlátozása miatt; a szervezet vezetése emiatt a bíróság függetlensége védelmében szólalt meg. A brit politikában szintén napirenden van az EJEE jövője: míg a Konzervatív Párt új vezetése választási győzelem esetén a kilépést is vállalná, Keir Starmer miniszterelnök kifejezetten „súlyos hibának” nevezte a kiválást, és legfeljebb az egyes rendelkezések értelmezésének felülvizsgálatát vetette fel.

Hirdetés

A varsói kormány belpolitikai nyomás alatt is keményít. A Jog és Igazságosság (PiS) ellenzékben a migrációs félelmekre építve vádolja a kabinetet, időnként azt állítva, hogy a német hatóságok „visszalökik” a nem Németországból érkezett migránsokat Lengyelországba. A belügyminiszter ezeket „propagandának” minősítette, és tagadta a titkos egyeztetéseket a témában.

Közben Tusk – saját táborának liberálisabb részével is vitázva – többször jelezte, hogy a biztonság elsőbbséget élvez, ha az uniós menekültjog végrehajtása ezt veszélyeztetné. A korábbi nyilatkozatok szerint „kemény és könyörtelen” fellépést ígért az illegális migrációval szemben, ami a lengyel–belarusz határon alkalmazott gyakorlatra is kihat.

Az EJEE körüli vita ugyanakkor nem választható el az alapoktól. A rendszer 46 európai állam közös vállalása, a strasbourgi ítéletek végrehajtása pedig a tagság része.

A magyar közvélemény számára sem ismeretlen a téma. 2020-ban Vejkey Imre (KDNP) felvetette az egyezmény felmondásának gondolatát, amit a Miniszterelnökség gyorsan cáfolt mint kormányzati szándékot.

A következő hónapokban a kérdés várhatóan az EU-tanácsi elnökséget is adó Lengyelország egyik fókuszpontja marad. Varsó a migrációkezelés szigorítását és a bírósági gyakorlat szerinte szükséges korrekcióját szeretné napirenden tartani. A dilemmát – emberi jogok és közbiztonság egyensúlyát – rövid távon aligha oldja fel bármi. A tét az, hogy a kormányok mennyire tudják úgy növelni a polgárok biztonságérzetét, hogy közben ne sértsék azoknak a menedéket keresőknek a jogait, akik valóban védelemre szorulnak.