Megosztja a magyarokat a külhoniak szavazati joga

Forrás: Artur Widak/NurPhoto via Getty Images

Egy friss felmérés szerint a magyarországiak többsége támogatja a határon túli magyarok állampolgárságát és egyre inkább elfogadja az anyagi segítséget is. A részvételi jogosultság kérdése ugyanakkor erősen vitatott maradt, különösen a középkorosztályban, miközben a kutatók regionális és társadalmi rétegződés szerinti eltéréseket is kimutattak.

A magyarországi társadalom többsége támogatja a határon túli – köztük az erdélyi – magyarok állampolgárságát, szűk többsége az anyagi támogatásukat is helyesli, a szavazati jog viszont továbbra is élesen megosztja a közvéleményt. Ezt mutatja az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom Akciószociológiai Munkacsoportjának friss, 2025 májusa és júniusa között készült felmérése, amelyet hétfőn a kolozsvári Planetárium kávézóban mutattak be. A kutatás – amelyet Kiss Tamás szociológus és Toró Tibor politológus ismertetett – a „virtuális nemzetépítés” három eleméhez (könnyített honosítás, határon túli támogatáspolitika, szavazati jog) való viszonyulást mérte, és azt is vizsgálta, miként változtak a mintázatok az elmúlt évtizedben.

Főbb megállapítások számokban

Honosítás: a válaszadók 62 százaléka szerint a határon túli magyaroknak „jár” a magyar állampolgárság. Ez gyakorlatilag visszatérés a 2016-os szinthez, a 2019-es mélypont után. A támogatás minden nagyobb társadalmi csoportban többségi, különösen a fiatalabbaknál, a magasabb végzettségűeknél és a férfiaknál. A korábbi évek pártpreferencia szerinti törésvonalai enyhültek: míg 2019-ben a kezdeményezés mögött leginkább a Fidesz tábora állt, 2025-re a Tisza Párt és más ellenzéki szavazók körében is többségivé vált az igen.

Anyagi támogatás: a megkérdezettek 52 százaléka támogatja, hogy Magyarország anyagi segítséget nyújtson a határon túli közösségeknek – ez a 2019-es mélypont óta jelentős emelkedés. Az elfogadottság ugyanakkor erősen differenciált: a városi, magasabban képzett és jobb anyagi helyzetű csoportok nyitottabbak, míg a kisebb településeken élő, alacsonyabb jövedelmű válaszadók körében óvatosabb a támogatás. A kutatók szerint az értékítélet szorosan összefügg a saját gazdasági biztonságérzettel.

Szavazati jog: itt maradt a legnagyobb törés. A válaszadók 38 százaléka támogatja, hogy a határon túli magyar állampolgárok szavazhassanak az országgyűlési választásokon, több mint 60 százalékuk viszont elutasító. A legnagyobb ellenállás a 40–49 éveseknél látszik. Pártpreferencia szerint a Fidesz-táborban többségbe kerültek a támogatók, míg az ellenzéki és bizonytalan szavazók többsége továbbra is elutasítja a külhoni szavazati jogot.

A trendek összesítése szerint a 2019-es mélypont után a honosítás és a támogatáspolitika elfogadottsága érzékelhetően javult, miközben a szavazati jogé lassabban, de szintén felfelé mozdul.

„A virtuális nemzet paradoxona”

A kutatás értelmezése szerint a magyarság határokon átívelő újradefiniálása jogi–intézményi szinten megvalósult, ám társadalmi konszenzusként nem épült be egyértelműen. Toró Tibor ezt a 2004. december 5-i népszavazásra visszamutató „paradigmával” magyarázta: a politika által tartósan újratermelt megosztottság máig hat a külhoni magyarokkal kapcsolatos attitűdökre. A kutatók külön kiemelték a „jóléti sovinizmus” logikáját: ahol erősebb a forrásszűke és a bizonytalanság, ott nagyobb az esélye, hogy a külhoni közösségek nem „humánerőforrás-befektetésként”, hanem „érdemtelen segélyezettként” jelennek meg.

A 2010-es évek közbeszédének migrációs narratívái szintén hatnak a viszonyulásra: egyes csoportoknál összemosódhat a „külső” és a „belső” közösségek percepciója, ami a gazdasági verseny, a munkaerőpiaci nyomás vagy kulturális különbségek szerinti értelmezési sémákat erősítheti. Ennek nyomán fogalmazódott meg a beszámoló egyik erős – és egyben árnyalt – tétele: „bizonyos kontextusokban nemzettestvérek vagyunk, más kontextusokban viszont mi magunk is migránsok vagyunk Magyarországon”.

Módszertan, kontextus, szereplők

A felmérés 2025 májusa és júniusa között, hibrid (telefonos és online) módszertannal készült. A bemutató helyszíne – a kolozsvári Planetárium – nem véletlen: az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom itt tartotta korábbi nyilvános eseményeit is, a szervezet idén tavaszi indulását ugyancsak itt jelentették be. A mozgalom deklarált célja, hogy civil és szakértői hálózatként tematizálja az erdélyi magyar közösség mélyebb társadalmi dilemmáit, köztük a Magyarországgal való viszony újragondolását.

A prezentációban Kiss Tamás és Toró Tibor nemcsak a pillanatképet ismertette, hanem rámutatott a régiók és társadalmi rétegek közötti eltérésekre, továbbá a pártpreferenciák változására is. Az utóbbi különösen fontos, mert miközben a Fidesz-tábor következetesen a honosítás és a külhoni szavazati jog fő bázisa volt, a Tisza Párt megjelenése strukturálisan átrendezte a hazai pártrendszert és a külhoni kérdésekhez való viszonyt is – erre utalnak a közelmúlt európai parlamenti szavazásai körüli pártpolitikai viták is.

Hirdetés

Jogi és politikai háttér: miért ilyen erős a vita a szavazati jogról?

A szavazati joggal kapcsolatos megosztottság nem értelmezhető intézményi kontextus nélkül. Magyarország új választási rendszere 2014-ben tette lehetővé először, hogy a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, határon túl élő magyar állampolgárok pártlistára levélben szavazhassanak.

Az Alaptörvény – többek között – a választójog gyakorlásának kereteit is rögzíti; a részletszabályok a választási eljárási törvényben jelennek meg. (Az Alaptörvény naprakész, hivatalos szövege elérhető a Nemzeti Jogtárban.)

A rendszer gyakorlati működését jól jelzik a levélszavazatok volumenei: a 2022-es országgyűlési választáson 316 ezer levélszavazat érkezett a Nemzeti Választási Irodához.

Mindeközben 2025-ben ismét politikai napirendre került a külhoni szavazati jog: több ellenzéki kezdeményezés a jogkör szűkítését vagy eltörlését sürgeti, míg kormányzati és kormányközeli szereplők a fenntartás mellett állnak ki. A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) októberi zárónyilatkozata például egyhangúlag utasította el a külhoni szavazati jog megvonására irányuló törekvéseket; ezt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és több médium is megerősítette.

Mi áll a változó attitűdök mögött?

A mostani adatok alapján kirajzolódik egy fontos összefüggés: minél stabilabb valakinek a gazdasági helyzete, annál nyitottabb a külhoni támogatáspolitikára. Ez összhangban van más, a szociális biztonságérzet és a redisztribúció viszonyát vizsgáló elemzésekkel. A „jóléti sovinizmus” említése azt jelzi, hogy a belföldi megélhetési feszültségek könnyen „átfordulnak” a szimbolikus nemzetpolitikai vitákba – azaz akinek szűk a mozgástere, kevésbé tolerál bármilyen, általa „kifelé irányulónak” látott forráskötést.

A pártpreferenciák szerepe kettős. Egyfelől a külhoni közösségekkel kapcsolatos politika a Fidesz identitáspolitikai kereteinek része, ami a tábort a honosítás és a szavazati jog támogatására „szocializálta”. Másfelől a Tisza Párt megjelenésével az ellenzéki oldalon is differenciáltabb lett a kép: miközben egyes szereplők (például a DK) a szavazati jog szűkítését sürgetik, mások a fennmaradás mellett érvelnek. A viták élét mutatja, hogy a kérdés rendszeresen előkerül a kampányok során is.

Ajánlott lépések – mit javasolnak a kutatók?

1. Politikai újrakeretezés: a korábbi megosztottságokat fenntartó szemlélet helyett konszenzuskereső, a külhoniak iránti felelősséget és a belföldi választói érzékenységeket egyszerre kezelő megközelítés erősítése. A szavazati jog szabályozásának bármely módosítása csak széles körű egyeztetéssel képzelhető el.

2. Átláthatóbb támogatáspolitika: a források elosztását, célzását és eredményességét nyilvánosan követhetővé kell tenni. Az átláthatóság csökkenti a politikai gyanakvást, és segít abban, hogy a társadalmi többség „befektetésként” tekintsen a külhoni programokra.

3. Nemzettudati modernizáció: a kutatók szerint olyan sokszínű, egymást kiegészítő nemzetfelfogás erősítése kívánatos, ahol az anyaországi és a külhoni identitások nem versengő, hanem egymást erősítő elemek. Ez a mindennapi tapasztalatok – oktatás, kultúra, médiaközösségek, mobilitási programok – szintjén is értelmezhető.

Tágabb kép Erdélyben: mi az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom?

A szervezet 2025 tavaszán jelent meg a nyilvánosságban Kolozsváron, célja, hogy civil–szakértői hálózatként „hangot adjon a társadalmi igazságtalanságoknak”, és alternatív, egyenlőségelvű problémamegoldást kínáljon – az oktatástól a környezetvédelemig, a nemzetpolitikai kérdésekig. Nyilvános beszélgetéseit és bemutatkozását a Planetárium közösségi térben tartotta.