Az önkiszolgáló kasszák kiszorítják a munkaerőt? – Toroczkai adóztatna

Forrás: Freepik

Toroczkai László azt indítványozza, hogy a boltok az automatizált pénztárak után is fizessenek közterheket. A hazai statisztikák közben nem jeleznek visszaesést a kiskereskedelmi foglalkoztatásban, bár a munkakörök átalakulása már most érzékelhető.

A Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László hétfőn a parlamentben azt javasolta: a kormány kötelezze az önkiszolgáló kasszákat üzemeltető – jellemzően multinacionális – kiskereskedelmi láncokat, hogy a gépi kasszák után is fizessék meg azokat a közterheket (15% személyi jövedelemadó, 18,5% társadalombiztosítási járulék, 13% szociális hozzájárulási adó), amelyeket élőmunka alkalmazásakor kellene. Érvelése szerint a cégek „megtakarítják” a munkaerőköltséget, ezért indokolt lenne a pótlólagos teher.

A hazai helyzetkép ennél árnyaltabb. A Beol.hu nyári körkérdésére a nagy láncok azt jelezték: a Spar közel 200 üzletben több mint 900, a Lidl 214 boltban több mint 1300 önkiszolgáló kasszát működtet, miközben az Aldi nem alkalmaz ilyen rendszert; a Spar és a Lidl szerint a bevezetés nem járt létszámleépítéssel.

A munkaerőpiaci statisztikák sem mutatnak hirtelen törést: 2025 második negyedévében 361 ezren dolgoztak a hazai kiskereskedelemben, ami 5 év alatt mintegy 7 ezer fős növekedés, és az egy évvel korábbihoz képest is emelkedést jelez (a KSH adatsorai alapján). Vállalati szinten a Spar Magyarország átlagos létszáma 2023-ban 12 729 fő volt (2022: 12 780), a Lidl 2024. február–2025. február közötti üzleti évében 8186 főt foglalkoztatott (egy évvel korábban: 7292). Ezek a számok arra utalnak, hogy iparági szinten nem látható tömeges leépítés – a munkakörök ugyanakkor átalakulhatnak.

Hirdetés

Nemzetközi trendek: fogy a pénztáros, vegyes a mérleg

Az Egyesült Államokban 2019 és 2023 között mintegy 200 ezerrel csökkent a pénztárosok száma (1,4 millióról kb. 1,2 millióra), és a foglalkozás további ~10%-os visszaesésére számít a Munkaügyi Hivatal (BLS). Szakértők szerint ebben szerepe van az önkiszolgáló kasszáknak és az e-kereskedelem térnyerésének.

Az Egyesült Királyságban a British Retail Consortium legutóbbi összesítése szerint közel 400 ezer retail-állás tűnt el az elmúlt évtizedben; a szervezet „rekordalacsony” foglalkoztatottságról beszél, és a költségnyomás mellett a technológiai váltást is okként említi.

Közben több amerikai lánc visszavett a gépi kasszákból a lopás (shrinkage) és a vásárlói elégedetlenség miatt: a Dollar General például több mint 12 ezer üzletből szerelte le vagy korlátozta az önkiszolgálást 2024-ben.

„Tessék-lássék” automatizáció?

A közgazdasági szakirodalomban az önkiszolgáló kasszák gyakran a „tessék-lássék” (so-so) automatizáció példái: olyan technológia, amely elsősorban bérköltséget takarít meg, miközben nem hoz látványos termelékenységi nyereséget. Daron Acemoglu és Simon Johnson ezt a jelenséget több cikkben is leírta: a boltokban kevesebb pénztáros kell, de ettől nem lesz érdemben olcsóbb az élelmiszer, és nem keletkeznek új, magasabb hozzáadott értékű feladatok.

Itthon érdemes-e különadót kivetni?

Bár elméleti érvek szólnak amellett, hogy bizonyos automatizációs formákat célzottan adóztassanak – ha azok nettó társadalmi költsége (például kieső járulékbevétel) nagy, a produktivitási haszon pedig csekély –, magyar viszonyok között jelenleg nem látszik munkaerőpiaci sokk. A hazai adatok inkább stabil foglalkoztatottságot jeleznek a szektorban, a láncok pedig nem beszélnek leépítésekről. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok mutatják: hosszabb távon a pénztárosi munkakörök fogyhatnak, miközben a bolti folyamatok (árufeltöltés, ügyfélszolgálat, ellenőrzés) felé tolódik a munka.

A bevezetés mérlege tehát vegyes: bérköltség-megtakarítás áll szemben a szoftver- és karbantartási díjakkal, a lopáskockázat kezelésének költségével és a vevői élmény hullámzásával. Nem véletlen, hogy egyes láncok szűkítik a gépi kasszák használatát, mások viszont új megoldásokkal (például célzott személyzet, kamerás felügyelet) próbálják megtartani.