Az olasz számvevőszék lefékezte a szicíliai híd tervét

Forrás: Mehmet Yaren Bozgun/Anadolu via Getty Images

Az olasz kormány ismét napirendre vette a Messinai-szoros feletti átkelőt, ám a projektet most a számvevők kifogásai fékezik. A rekordfesztávú szerkezet gazdasági lökést ígérne a déli régióknak, de a jogi megfelelés és a környezeti hatások tisztázása nélkül az első kapavágás tovább csúszhat.

Az „olasz csizma” és Szicília összekötésének gondolata az ókorig nyúlik vissza – az idősebb Plinius beszámolója szerint a pun háborúk idején tutajokból rögtönzött átkelőn vittek át a hadizsákmányt az akkoriak. A hídterv az egységes Olaszország óta időről időre előkerül, legutóbb Giorgia Meloni kormánya melegítette fel Matteo Salvini közlekedési és infrastrukturális miniszter zászlóshajó-projektjeként. A mostani fordulat azonban ismét jegelheti a beruházást: az olasz Állami Számvevőszék (Corte dei Conti) november végén részletes indoklással utasította el a projekt jelenlegi formáját. A testület szerint a terv több ponton ütközik az uniós közbeszerzési és környezetvédelmi (élőhely-védelmi) előírásokkal, és hiányoznak kulcsfontosságú hatósági vélemények is (például a tarifarendhez az ágazati szabályozó). A kormány jelezte, hogy „tisztázó válaszokkal” folytatná, ám a döntés komoly csúszást vetít előre. 

Műszaki gigaberuházás – papíron rekorder

Az elfogadott műszaki koncepció 3666 méteres teljes hosszal és 3300 méteres főnyílással a világ leghosszabb egybefüggő függőhídját ígéri. A 399 méter magas tornyokra függesztett, mintegy 60 méter széles pályaszint három-három közúti sávot és két vasúti vágányt hordozna; a tengeri szabad magasság 70–72 méter körül alakulna. A beruházó szerint a szerkezet 200 éves élettartamra, 300 km/órát meghaladó széllökésekre és 7,5-ös magnitúdójú földrengésre méretezett. 

Pénz, politika, jog – ahol megakad a híd

A projekt becsült költsége 13,5 milliárd euró, ennek jelentős része az összekötő közúti és vasúti alagút-szárnyakra menne. A kormány a beruházást regionális felzárkóztatási és – vitatott módon – stratégiai, védelmi szempontokkal is indokolta. A Számvevőszék ugyanakkor – a korábbi, 2005-ös tender- és szerződéslogikára épülő konstrukciót is kifogásolva – az átláthatóság, a költségszámítás és a környezeti hatások dokumentálását hiányosnak találta. A kabinet akár politikai döntéssel is megpróbálhatná felülírni a vétót, ám jogi szakértők szerint ez perek sorát nyithatná meg, és akár új közbeszerzést is kikényszeríthet. 

Érvek és ellenérvek: gazdasági lökés vagy drága kockázat?

A kormányzati kommunikáció a híd gazdaságélénkítő hatását, a calabriai–szicíliai mobilitás ugrásszerű javulását és tízezres nagyságrendű munkahelyteremtést hangsúlyozza. A kritikusok ezzel szemben az érzékeny tengeri- és partmenti élőhelyek sérülését, a madárvonulási útvonalak, valamint a szeizmikus kitettség és a szélszeles mikroklíma kockázatait emelik ki – és azt, hogy az erőforrások inkább a déli régiók meglévő vasúti és közúti hálózatának modernizálására kellenének. Az uniós normákkal való összeütközés épp ezekben a kérdésekben súlyos. 

Rövid távon a projekt csak akkor mozdulhat előre, ha a kormány tételesen orvosolja a számvevői kifogásokat (környezetvédelem, eljárási-jogi megfelelés, díj- és üzemeltetési keretek), vagy – a politikai kockázatokat vállalva – új alapokra helyezi a szerződés- és tenderstruktúrát. A 2032–2033-as átadás, amely eddig hivatalos cél volt, a jelenlegi jogi helyzetben nehezen tartható. A hídterv története azt mutatja: nem a mérnöki tudás a szűk keresztmetszet, hanem a jogi, pénzügyi és környezeti megfelelés – ezek rendezése nélkül a Messinai-szoros fölött továbbra is csak a kompok járnak majd. 

Hirdetés