Belgium nem támogatja az orosz vagyon elkobzását

Forrás: Nicolas Economou/NurPhoto via Getty Images

Bart De Wever belga miniszterelnök szerint felelőtlen lenne a befagyasztott orosz állami eszközök elvétele, mert az megingatná a jogbiztonságot és a befektetői bizalmat. Úgy látja, csak közös uniós kockázatvállalás mellett érdemes továbblépni, miközben Oroszország veresége nem tűnik valós forgatókönyvnek.

Bart De Wever belga miniszterelnök a La Libre-nek adott interjúban úgy fogalmazott: „mese és illúzió, ha valaki azt hiszi, hogy Oroszország veszíteni fog Ukrajnában”. Szerinte az orosz állami vagyon elkobzása nemcsak precedens nélküli volna, hanem „közönséges lopásnak” minősülne, ami súlyos megtorlást válthat ki Moszkvából. A kormányfő arra figyelmeztetett: háború idején a szuverén vagyon befagyasztása ismert eszköz, de az elkobzás már végleges jogfosztás – ennek jogi alapja és kockázatkezelése ma nincs a helyén.

Jogi és pénzügyi aknák: Belgium fékezné az elkobzást

De Wever álláspontja szerint a befagyasztás és az elkobzás között világos a különbség: előbbi ideiglenes, utóbbi végleges, és csak szűk feltételek mellett igazolható. Hangsúlyozta, hogy az elkobzás a háború közepén, pusztán politikai döntéssel olyan jogvitákat indíthat el, amelyek évekre megbénítanák az európai intézményeket, miközben aláásnák az európai pénzügyi központokba vetett befektetői bizalmat. Belgium – ahol a brüsszeli Euroclearon keresztül az EU-ban a legtöbb orosz szuverén eszközt tartják – ezért csak közös, uniós kockázatmegosztás mellett mozdulna. A belga kormányfő 2025 végén több nyilatkozatban is rögzítette: garanciák nélkül nem ad zöld utat a „reparációs hitelnek” sem, amelyet az orosz vagyonra támaszkodva finanszíroznának Ukrajnának.

Az Európai Unió már 2024 tavaszán döntött arról, hogy nem az orosz vagyon elkobzását, hanem az immobilizált eszközök rendkívüli, váratlan nyereségeinek felhasználását engedi – katonai és újjáépítési célokra Ukrajnában. Ezt a jogszabályt a tagállamok elfogadták, és a brüsszeli Euroclear a 2024-es eredményei alapján több milliárd eurós befizetést teljesített az uniós keretbe. Belgium ugyanakkor külön is beszedett mintegy 1,7 milliárd euró adót a kamatbevételek után, amelyből szintén vállalt támogatást Kijevnek – ez azonban más mechanizmus, mint a teljes elkobzás.

Miért kulcsszereplő Belgium?

Az uniós orosz állami eszközök döntő része Belgiumban, az Euroclear központi értéktárnál van parkolópályán; a becslések 180–210 milliárd eurós nagyságrendet említenek. Éppen ezért Brüsszel (és De Wever kormánya) nélkül nincs politikai realitása az elkobzási forgatókönyvnek. A belga fenntartások nemcsak jogi természetűek: a kormány a pénzügyi rendszer stabilitását, a piaci bizalmat és az esetleges orosz ellenlépések kockázatát is mérlegeli.

A német kancellár, Friedrich Merz és több uniós vezető az elmúlt hetekben próbálta meggyőzni a belga miniszterelnököt a „reparációs hitel” támogatásáról, amely a befagyasztott vagyonra és annak hozamára támaszkodna. A vita azonban korántsem technikai: Moszkva a vagyonelkobzás bármely formáját a „legsúlyosabb válasszal” fenyegeti, ami tovább növeli a belga döntéshozók óvatosságát.

„Ki hinné komolyan, hogy Oroszország veszíteni fog?”

De Wever szerint az elkobzás mögötti politikai gondolat – „elvesszük Putyin pénzét és odaadjuk Ukrajnának” – jól hangzik, de nem bírja el a valóság próbáját: Oroszország részéről várható a nyugati vagyonelemek elleni retorzió, és más államok is kedvet kaphatnak hasonló lépésekhez. Hozzátette: nukleáris nagyhatalomban kialakuló belső instabilitás sem kívánatos. A belga kormány ezért – amíg nincs közös európai kockázatvállalás és jogi garanciarendszer – blokkolná az elkobzást. A miniszterelnök a minap is megerősítette, hogy nem enged olyan mechanizmust, amelyben Belgium egyedül viseli a számla kockázatát.

A magyar kormány már korábban jelezte: ha az Európai Bizottság a szankciós egyhangúságot megkerülve kereskedelmi eszközként tiltaná az orosz energiahordozók behozatalát, Magyarország perre menne. A belga–uniós vitához képest ez másik csatorna, de az üzenet hasonló: egyoldalú megoldások helyett jogilag védhető, közös európai felelősségvállalásra van szükség – különösen olyan kérdésekben, amelyek az egész kontinens pénzügyi kockázatát érintik.

Hirdetés