Trump terve: demilitarizált zóna Donyeck ukrán részén

Forrás: Pete Marovich/Getty Images

Washington olyan megoldást sürget, amely kivonulással és egy szabad gazdasági övezet létrehozásával zárná le a kelet-ukrajnai harcokat. Kijev szerint tartós béke csak hiteles védelmi garanciákkal és kiszámítható nemzetközi felügyelettel képzelhető el.

Donald Trump amerikai elnök olyan rendezési elképzelést vetett fel, amely Oroszország helyett elsősorban Ukrajnára és az Európai Unióra gyakorolna nyomást. A terv lényege: az ukrán erők kivonulnának a Donyeck megye még ukrán kézen lévő részéről, a térség demilitarizált, „szabad gazdasági övezetté” válna, miközben Washington formálisan elismerné, hogy Oroszország megtarthatja a Krímet, valamint Donyeck és Luhanszk megyéket a 2022 óta annektált területekkel együtt. Ukrajnától jogi elismerést nem kérnének – de az általános nemzetközi elfogadottság mellett ennek gyakorlati jelentősége alig lenne.

A javaslat a részben megszállt Herszon és Zaporizzsja megyében a jelenlegi frontvonalon „fagyasztaná be” a harcokat. Különösen érzékeny pont a Zaporizzsjai Atomerőmű Enerhodarban: az erőmű 2022 óta orosz ellenőrzés alatt áll, és a háború során többször veszített külső áramellátást – legutóbb decemberben, amikor az IAEA szerint fél órán belül sikerült helyreállítani a betáplálást. Az erőmű jelenleg nem termel, de folyamatos hűtést igényel; a nemzetközi ügynökség minden megállapodás esetén kész műszaki támogatást adni. 

Védelmi garancia nélkül vakmerő lépés lenne a kivonulás

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai elképzelés egyik sarkalatos pontja a donyecki kivonulás. Kijev szerint azonban világos, intézményes védelmi garancia nélkül a demilitarizált övezetet nem lehet megvédeni az „átöltözött” orosz egységek beszivárgásától sem. Az ukrán fél a NATO-tagságot tekinti valódi biztosítéknak, ezt viszont Washington elutasítja, több európai tagállam pedig – óvatosabban fogalmazva – szintén nem látja reálisnak. Békefenntartó kontingensről sincs konkrétum, miközben a több száz kilométeres frontvonal ellenőrzése példátlan erőforrást igényelne.

Nincs nemzetközi precedens szabad gazdasági övezetre demilitarizált zónában

Kijev még 2020-ban, a minszki folyamat idején felvetette, hogy szabad gazdasági övezet segíthetné a keleti területek reintegrációját. A mostani javaslat azonban gyökeresen más: elhúzódó háború után, vitatott és katonailag kockázatos térségben hozna létre „befektetőbarát” zónát, ahol a biztonság éppen nem garantálható. A legismertebb demilitarizált övezet, a koreai DMZ sem gazdasági térség; települések nélküli pufferzóna, ahová civil beruházások nem települnek. Ilyen kevert, egyszerre demilitarizált és szabad gazdasági státuszú modellre nincs elfogadott példa.

A tervezett ukrán kivonulás nagyjából 5 ezer négyzetkilométert érintene Donyeck északnyugati részén, ahol Kramatorszk és Szlovjanszk erődített városai, valamint mintegy 200 ezer civil él. E terület feladása meggyengítené az ukrán védelmet és könnyítené az orosz előrenyomulást, miközben a terv csak korlátozott ellentételezést ígér Harkiv és Dnyipro megyében. A javaslat nem tisztázza azt sem, miként előzhető meg, hogy a Kreml a „demilitarizált” státuszt kihasználva később új helyzetet teremtsen.

A Krím 2014-es „népszavazását” és elcsatolását az ENSZ Közgyűlés határozatban nyilvánította érvénytelennek, a tagállamokat pedig felszólította a státuszváltozás el nem ismerésére. A nemzetközi jogi kiindulópont tehát ma is Ukrajna területi épsége az 1991-es határok szerint – bármely ettől eltérő rendezés politikai alku lenne, nem jogszerű normalizáció. 

Humanitárius valóság: milliós menekülttömeg, sérülékeny infrastruktúra

A háború negyedik évében Európában több mint hatmillió regisztrált ukrán menekült él, miközben a folyamatos rakéta- és dróntámadások az energiahálózatot és az ellátórendszereket is terhelik. A menekülthelyzet stabil kezelése és a nukleáris biztonság (különös tekintettel Zaporizzsjára) bármely tárgyalásos forgatókönyvben kulcskérdés marad. 

A tervezet politikai értelemben rövid távú „csendet” hozhat, ám stratégiai kockázata, hogy jutalmazza az erővel elfoglalt területek megtartását, miközben Ukrajna valódi védelmi garanciák nélkül maradna. A tartós békéhez nem elég a front „befagyasztása”: hiteles visszatartó erőre, a nukleáris létesítmények nemzetközi felügyeletére és olyan megállapodásra van szükség, amely nem ösztönöz újabb erőszakra. Ebben az európai szövetségi rendszer megerősítése és a nemzetközi jogi keretek következetes betartatása a kulcs.

Hirdetés