Elhunyt Kemény Ferenc, a magyar vízilabda nevelőmestere

Forrás: Facebook/A Hálózat – Mező Gábor Hivatalos Oldala

Meghalt Kemény Ferenc mesteredző, a magyar vízilabda nagy hatású nevelője. Az ifjúsági válogatottal végzett munkája nemzedékeket indított el a csúcs felé: tanítványai közül sokan lettek olimpiai bajnokok, szemlélete pedig máig meghatározza a sportágat.

Kilencvennégyedik születésnapján, csütörtökön hozta nyilvánosságra a család, hogy egy hónappal korábban meghalt Kemény Ferenc mesteredző, a magyar vízilabda legendás nevelője. A bejelentést fia, a háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, Kemény Dénes tette közzé a Facebookon: „Kérte, hogy ezt az időszakot békében, magunkban éljük meg.” A hírt több hazai lap is megerősítette, jelezve: január 8-án lett volna 94 éves. 

Az utánpótlás aranykora, amelyre bajnokcsapat épült

Kemény Ferenc annak a junior-válogatottnak volt a szövetségi kapitánya, amely három éven át veretlen maradt. E generációra – és arra a szemléletre, munkafegyelemre, amelyet „Fecsó bácsi” képviselt – építette fia a 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban olimpiai aranyérmes magyar csapatot. Pályafutása során 19 olyan játékosa volt, aki később ötkarikás bajnok lett – a magyar pólóban ritka, iskolateremtő teljesítmény. A sportági közösség is így tartja számon: a „nevelőmester”, aki csendben, következetesen építette a jövő csapatait.

„Nem úszik, hanem táncol a vízen” – történetek egy mesteredzőtől

Legendásan jó szemmel és fanyar humorral közelített a játékosokhoz. Kásás Tamás előbb teniszezni akart, Kemény Ferenc beszélte rá a vízilabdára, mert „nem úszik, hanem táncol a vízen”. Biros Pétert egy edző ajánlotta a figyelmébe – „úgy úszik, hogy megszárad a háta” –, ő pedig beépítette az utánpótlás-válogatottba. Mindketten háromszoros olimpiai bajnokok lettek. A tanítványainak azt tanácsolta: „csak akkor lőjenek, ha náluk van a labda” – az efféle, mosolyra fakasztó, de fegyelmet kérő mondatok jól leírták a módszerét.

„Fecsó” mérnöki diplomát szerzett, mégis a vízilabdának szentelte az életét. A sportágról egyszer úgy fogalmazott: „Bitang sokan értenek a sporthoz, és iszonyú kevesen tudnak nyerni. A nyeréshez speciális szenvedély kell.” A pólós közeg szerint a háttérben maradva is kulcsfigurája volt a magyar sikerkorszaknak, a fiatal tehetségek formálásának. 

Nemcsak fia, Kemény Dénes, hanem unokája, Kristóf is edző lett – a mesterség, a szemlélet, a sport iránti szenvedély családi örökséggé vált. A Magyar Vízilabda Szövetség korábbi köszöntői is rendre kiemelték: „Fecsó bácsi” a pálya szélén maradva is nemzedékek gondolkodását formálta. 

A sporttársadalom nekrológjai egybehangzóan emelik ki: Kemény Ferenc – „Fecsó” – nélkül nincs a kilencvenes évek végétől induló aranykorszak. „Egy hónap híján kilencvennégy évet élt… örökre halhatatlan” – fogalmazott megemlékezésében a magyar sportsajtó. 

Hirdetés